BETEGSÉG – ÚT AZ EGÉSZSÉG FELÉ

Bölcsesség virágának kibomlása önMAGgunkból

A betegség a gyógyulás és az átalakulás szimbóluma. Tükröződik benne mindaz, amit fizikai szavaink, gondoltaink nem tudnak kifejezni, de jelen vannak bennünk, hatnak ránk és érezzük őket. A betegség egy belső utazás önMAGunkon keresztül, mely visszatérít a középpontunkba. Az egészségünk attól függ, hogy mennyi időt vagyunk önMAGunkban.

10308735_372317112942741_7542226989181311057_n

Minden embernek van egy sajátos belső MAGja,  személyiségünk központi része, MAGába foglalva tudattalan és a tudatos tartalmaink egységét, szimbolizálva  a teljességet. Ez az eredeti MAG a kiindulópont, valódi lényegünk, ami önMAGában hordozza saját individualitásunkat. Ahogy a csíra benne rejlik a fában, a csírában pedig a virágok, a gyümölcs és az árnyék, úgy a MAG is benne van a testben, de MAGába is foglalja a testet.Valódi természetünket jelenti. Erős, igaz, tiszta, de el van rejtve bennünk. Mélyen önMAGában mindenki érzi saját identitását, de énképpé merevedett öntudatlan meggyőződéseink, hiedelmeink gyomnövényként szaporodnak el lelki organizmusunkban, elnyomva ezzel belső MAGunk hangját. Elveszítve a kapcsolatot valódi önazonosságunkkal, testünk visszaránt önMAGunkba: ez a betegség. Minden betegség a saját MAGunkhoz vezető utat mutatja meg. A valódi gyógyulás az egésszé válást is mindig MAGában kell, hogy hordozza. Eggyé válni önMAGunkkal, önazonosnak lenni.  Minél mélyebbre megyünk önMAGunkban, annál egész(séges)ebbé válunk. Amikor eljutunk létezésünk középpontjáig, egy olyan abszolút viszonyitási pontot találva, amely egyszerre van teljesen bennünk, és teljesen rajtunk túl, akkor válunk tökéletesen teljessé. Abban a pillanatban azonban az én el is tűnik, csak az illat marad, ami hírét viszi az élet misztériumának. A MAG nagy utat tett meg, és meghozta virágát.

 

A virág lélekszimbólum. Ezerszínű  minőségből, archetípusból áll. Mindezek az energiák léteznek bennünk is. Hogy teljessé, egész(séges)sé váljunk, ezeket a minőségeket a lehető legteljesebben szükséges MAGunkba foglalnunk, kifejezésre juttatnunk és kivirágoztatnunk.

A MAG eredetileg egész(séges) és teljes volt, önMAGgában hordozva saját individualitását. Ha nem megfelelő talajban növekszünk bizonyos élmények hatására elveszítjük spontaneitásunkat, a kapcsolatot valódi önMAGunkkal, eltérítve a bennünk rejlő természetes indíttatástól, növekedésünk eredeti irányától. Betegségeink olyan alkalmazkodási módok, amelyek lehetővé tették, hogy életben maradjunk, amikor eltorzult a természetes növekedésünk. A tünet feleslegessé válását akkor érhetjük el, ha visszatalálunk ahhoz a természetes növekedési vonalhoz, amelyet a MAG követett volna, és felfedezzük , hogy a kényszerű alkalmazkodás hogyan térített le erről. Rengeteg csíra burjánzik bennünk, aminek nem értjük, vagy nem tudjuk elfogadni jelenlétét, mindaddig tünetek formájában ismétlésre kényszerítve minket, amíg nem vagyunk képesek kifejezni, értelmükre rálátva meghaladni őket. Mindennek, ami velünk történik, van egyfajta belső  értelme, ami által meghaladhatjuk önMAGunkat.

 

A MAG két világban él és kettőt köt össze: a láthatatlan és a látható világot.  A föld alatt a gyökér hűen tükrözi lelkivilágunk mélységeit, természetünk kialakulatlan oldalát, ami hétköznapi tudatunkkal már elérhetetlen. Minden betegségünk mögött ez a láthatatlan világ rejtőzik. Mindaz, amit nem akarunk a tudatunkba beengedni, integrálni, amivel nem vagyunk képesek tudatosan szembenézni. A betegség hiány. Az EGÉSZség, a teljesség hiánya. Személyiségünk hiányzó része, amit még nem valósítottunk meg, nem virágoztattunk ki. A tudatosság hiánya tünetet termel.

 

Maga a tünet nem más, mint jelzés, s mint információhordozó: segít az emberi lélek legmélyére lelátni, ezáltal felfigyelni lényünknek azon rejtett, tudattalanba süllyedt, elfelejtett, elfojtott, fel nem oldott, el nem engedett aspektusaira, melyekre szükségünk van és amelyek hiányában nem is tudnánk élni.A test maga a megtestesült tudattalan, hiszen a testben azok az információk válnak láthatóvá, amivel nem nézünk szembe tudatosan. Az elutasított tulajdonság egyes szervekben kezdetben kisebb funkciózavarként jelentkezik. Ha hiányzik belőlünk a kellő tudatosság, az éberség és nem tulajdonítunk jelentőséget ezeknek az apró jeleknek, később egyértelműen kimutatható betegségtünetként nyilvánul meg. Bármilyen tulajdonság vagy energia, amelyet nem tapasztalunk meg és nem juttatjuk kifejezésre, addig lesz a nyomunkban, amíg el nem fogadjuk és szerves részünkké nem tesszük.

Valódi gyógyulás csak akkor lehetséges, ha tudatosítjuk és integráljuk nem tudatosított felünknek a tünetben rejtőző részét. Aki a tudatából hiányzó tartalmat megtalálta, annak a tünetei feleslegessé válnak. A MAG olyan, mint egy híd vagy kapu a tudatos és tudattalan részünk között, nyitva kifelé és befelé, felfelé és lefelé. Minél inkább megnyílunk önMAGunk előtt, minél inkább merünk hallgatni belső MAGunk hangjára, intuíciónkra, annál tisztábbá válik a tudatos és tudattalan felünk közötti kommunikáció, ezáltal feleslegessé válik a tünet, nincs szükség arra, hogy testi szinten jelezzen.

10751861_868167793206282_2111176357_nA bennünk élő képzeletbeli képek előhívása segíthet közelednünk az életünkben rejlő mélyebb értelem, jelentés felé. Az intuitív lelki módunk adja a kiindulópontot ahhoz, hogy az intenzív érzelmi átélésen keresztül valódi párbeszédet hozzunk létre belső világunkkal. Ez az emocionális kiteljesedés egy korlátoktól mentes lelkiállapothoz vezet, amely a tudatosság és képzelet valóságformáló potenciálját felhasználva lehetővé teszi a személyes hitrendszer és a testi folyamatok analógiás összekapcsolódását. Érzelmeink lecsupaszításával, felfedésével, azzal, hogy azt a MAGa természetességében viseljük a lelkünk nyitottabbá válik, ami előmozdítja a feszültségek, blokkok oldását, szabad utat engedve a spontán, természetes öngyógyító folyamatoknak. A lelki rendszerünk intuitíve érzi, hol vannak a csomópontok, melyek korábbi eseményekhez, hiányokhoz, sérülésekhez, fájdalmakhoz vezetnek. Az érzelmeink átélésén keresztül visszamegyünk az időben átölelni MAGunkat és létrehozunk, stabilizálunk egy új, harmonikusabb lelkiállapotot az „itt és most”-ban, hogy ÖnMAGunkat megőrizve haladjuk meg önMAGunkat.

A virág szimbolizálja mindazt a teljességet, amit már megvalósítottunk önMAGunkból. A tudatlanság fölött győzött a tudatosság, a szenvedés fölött győzött a boldogság. A valódi gyógyulás mindig a betegség transzmutációján keresztül valósul meg és együtt jár az öntudatunk tágulásával. A betegségnek egyetlen célja van: hogy általa egészebbé, teljesebbé váljunk. A benső MAG elérésével lehetőségünk van kiteljesíteni, kivirágoztatni saját virágkelyhünk, lelkünk egyedi mintázatát.

Teljes kinyílás … csak így érdemes élni, a virágok tudják.

Közzétette: BetegségségNyelv/H. Noémi

Hozzászólások lezárva