A fájdalomtesttől való megszabadulás

A fájdalomtesttől való megszabadulás azzal a felismeréssel kezdődik, hogy van fájdalomtested.
Ezt követően – és ez a fontosabb – képesnek kell elég jelenlevőnek és ébernek lenned ahhoz, hogy észre tudd venni magadban a fájdalomtest aktiválódását, ami negatív érzelem intenzív beáramlásaként jelentkezik.  

 Amint fölismered a fájdalomtestet, az már nem tud úgy tenni, mintha ő te lennél, nem tud rajtad keresztül létezni és így önmagát megújítani.

Tudatos jelenléted az, ami megtöri a fájdalomtesttel való azonosulást. Amint nem azonosulsz vele, a fájdalomtest többé már képtelen irányítani a gondolkodásodat, és ezért nem tudja megújítani magát azzal, hogy a gondolataidból táplálkozik.

A fájdalomtest a legtöbb esetben nem oldódik fel azonnal, ám amint megszakítottad a közte és a gondolkodásod közti kapcsolatot, energiát kezd veszíteni.
Gondolkodásodat többé már nem felhőzi be érzelem; jelenlegi észleléseidet nem torzítja el a múlt. A fájdalomtestben csapdába esett energia megváltoztatja rezgési frekvenciáját, és jelenlétté transzmutálódik. Ily módon a fájdalomtest a tudat „üzemanyagává” válik. Ez a magyarázata, hogy a bolygónkon élő számos, kivételesen bölcs, megvilágosodott férfi és nő közül soknak régebben súlyos fájdalomteste volt. 

521546_386055774825683_1609713921_n (1)

Függetlenül attól, hogy mit mondasz és teszel, vagy hogy milyen arcot mutatsz a világnak, a mentális-érzelmi állapotodat képtelenség elrejteni.
Minden emberi lény energiamezőt sugároz, ami összhangban áll az illető belső állapotával, és azt a legtöbb ember érzékelni képes, bár lehet, hogy csak szubliminálisan, tehát a tudatküszöb alatt.
Ez azt jelenti, hogy nem tudják, hogy érzékelik, az mégis nagymértékben meghatározza, hogy mit éreznek az illetővel kapcsolatban, és hogyan reagálnak rá. Egyesek akkor vannak ennek legvilágosabban a tudatában, amikor valakivel először találkoznak, és még egyetlen szót sem váltottak. Kicsit később azonban a kapcsolatot a szavak veszik át, és a szavakkal már a legtöbb emberre jellemző szerepjátszás is beindul.A figyelem ekkor az elme világára terelődik, és a másik ember energiamezejét érzékelő képesség nagymértékben csökken. Tudattalan szinten azonban azt továbbra is érzed.

Amint megérted, hogy a fájdalomtestek – tudattalanul – további fájdalmat keresnek, tehát azt akarják, hogy valami rossz történjen, rájössz, hogy sok közúti balesetet valójában olyan gépkocsivezetők okoznak, akiknek a fájdalomteste éppen aktív.
Ha két aktív fájdalomtestű gépkocsivezető érkezik egyszerre a kereszteződésbe, akkor a baleset valószínűsége többszörösen nagyobb, mint normál körülmények között. Tudattalanul mindkettő akarja, hogy baleset történjen.
A fájdalomtestek közúti balesetekben játszott szerepe a „forgalmi düh” jelenségnél a legnyilvánvalóbb, amikor gépkocsivezetők testi erőszakra vetemednek, sokszor olyan jelentéktelen ok miatt, mint hogy az előttük haladó sofőr túl lassan hajt.


Sok erőszakoskodást „normális” emberek követnek el, akik időlegesen mániássá válnak.Világszerte számos bírósági tárgyalóteremben hangzik el védőügyvéd szájából: „Ez teljesen idegen a jellemétől”; illetve a vádlott szájából: „nem tudom, mi jött rám”.
Tudtommal ez időig még egyetlen védőügyvéd sem mondta a bírónak – bár lehet, hogy e nap már nincs messze –: „Ez a csökkent beszámíthatóság esete. Védencem fájdalomteste aktiválódott, és nem tudta, mit tesz. Valójában nem ő tette, hanem a fájdalomteste.”

Azt jelentené ez, hogy az emberek nem felelősek a tetteikért, amikor a fájdalomtest megszállja őket?
A válaszom: ugyan hogyan lennének? Hogyan lehetsz tudattalanul felelős valamiért, ha egyszer nem tudod, mit teszel?

A nagyobb tervben azonban az szerepel, hogy az embereknek tudatos lénnyé kell fejlődniük, és akik ezt nem teszik meg, azok tudattalanságuk következményeit megszenvedik.
Ők nem állnak összhangban az univerzum evolúciós irányával.


És még ez is csak viszonylagosan igaz. Magasabb nézőpontból tekintve: lehetetlen nem összhangban állni a világmindenség fejlődésével; és még az emberi tudattalanság és az általa okozott szenvedés is része az evolúciónak.
Amikor már nem bírod a szenvedés vég nélküli köreit, elkezdesz fölébredni. A nagyobb képben tehát a fájdalomtestnek is megvan a maga – szükséges – szerepe.

Forrás: Eckhart Tolle/holisztikusegeszsegmegorzes.blogspot.hu/

Hozzászólások lezárva