Álom és önismeret – Álomkontroll technikák

Amint felismerjük, hogy álmodunk, attól kezdve rendezői lehetünk a filmnek, kérdéseket tehetünk fel saját tudattalanunk éteri testet öltött álomalakjainak. Izgalmas kaland vár ránk, és megfelelő gyakorlással óriási lépéseket tehetünk önmagunk megismerése felé. A tudatosság elsajátításának sikere három fő faktor mentén alakul. Minél gyakrabban tesszük fel a tudatellenőrző kérdést, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az álmunkban is felmerül bennünk. Szokásunkká válik, kialakul egy kritikai beállítódás, így minden helyzet rendszeres kontroll alá kerül. Elalvás előtt mindig ellenőrizzük a tudatállapotunkat, ezzel az időbeli közelség elvén elősegítjük, hogy álomban is megszerezzük a tudatosságot. Az extrém érzelmi szituációkban a hasonlóság elvén kerülünk közelebb a megoldáshoz. Azzal, hogy minden különös, álomhoz hasonlító helyzetben tudatellenőrzést végzünk, megnöveljük az esélyét az álombéli tudatosulásnak. A három gestalt faktor tehát összefoglalva a gyakoriság, időbeli közelség és a hasonlóság. Hogyan is működik ez a gyakorlatban?

10906341_656751481095458_4038853854348357898_n

• Ébren is gondoljunk álmainkra, és naponta többször tegyük fel önmagunknak azt a kérdést, hogy éppen milyen tudatállapotban vagyunk: „Ébren vagyok, vagy álmodom?” A kérdés elhangzásakor vessük fel azt a lehetőséget, hogy a jelen pillanat egy álom része. Képzeljük el, hogy minden, amit észlelünk – beleértve saját testünket is – nem más, mint egy álom. • A valóságot úgy is ellenőrizhetjük, hogy próbára tesszük memóriánkat. Ha pontosan emlékszünk a jelent közvetlenül megelőző és a távolabbi múltra, akkor rátalálunk a lineáris időre, ezzel az ébrenlét valóságára. Egy normál álomban valószínűleg nem tudjuk, honnan kerültünk az adott helyzetbe. • Mikor valamilyen meglepő, nem szokványos esemény történik velünk, sose feledjük el feltenni a kérdést önmagunknak: „Ez most az álmom?” Extrém érzelmi állapotokban mindig végezzünk valóság ellenőrzést. • Visszatérő álmainknak jellegzetes affektív atmoszférájuk és ismétlődő motívumaik vannak. Amikor ébren ezekkel az érzésekkel vagy motívumokkal találkozunk, ideje feltenni a szokásos kérdést: „A jelen helyzet álom vagy valóság?” Amikor visszatérő álmunkban például rendszeresen meztelenül vagyunk, akkor minden hasonló ébrenléti szituációban is vizsgáljuk meg tudatállapotunkat. Hogyha bizonyos állatok szerepelnek az álomban, akkor minden alkalommal, amikor meglátjuk az adott állatot, végezzünk valóság ellenőrzést. • Álmunkban néha repülünk, vagy fizikailag képtelen helyzetekben is otthonosan mozgunk. Ébren is gondoljunk arra, milyen érzés repülni, lebegni. Meditáljunk ezzel az érzéssel, miközben álomba képzeljük magunkat. Elalváskor koncentráljunk arra, hogy szándékunkban áll a tudatunkat megőrizni álmunkban is. A hajnali rövid ébredés időszaka kiválóan alkalmas arra, hogy a visszaalváskor megéljük a tudatos álmot. A délutáni szieszták alkalmával is gondoljunk erre a célunkra. A görcsös akarás azonban felesleges, ráadásul megnehezíti az elalvást. Legyen ez a gondolat egy szuggesztió vagy egy vágy megfogalmazása. Így rövidesen elérjük a lucid álmot, majd kifejleszthetjük a teljes tudatosságot is. • Az álmokra sokszor nem, vagy csak homályosan emlékezünk, ezért alkalmazzunk álomindukciós technikákat, és vezessünk álomnaplót. Legyen egy konkrét tervünk arra a helyzetre, ha sikerül a tudatosság elérése. Egyszerű feladatot végezzünk el, amit csak álomban lehet megtenni: például nyúljunk át egy falon, vagy repüljünk a földhöz közel. Óriási felszabadító ereje lesz az első sikeres álomszabályozásnak. • A gyakorlatokat rendszeresen végezzük, de legyünk türelmesek önmagunkkal. Ne tűzzünk ki határidőt, mindenkinek más a tempója. A túlzott szigor nem használ, azonban a szándék ébren tartása sikerhez vezet.

10922481_656751477762125_6514989491893695995_n

A következő példa egy fiatalember álma, aki sikeresen megoldotta az álombéli tudatra ébredés első fázisát:

„Egy barátommal úsztam a Dunában, s tudtam, hogy a telkünkhöz közel vagyunk, bár a hely nem volt teljesen hasonló. Azt vettem észre, hogy a vízben valamilyen bogyók vannak, amiket cseresznyének azonosítottam. Ekkor eszembe jutott, hogy tél van (télen álmodtam). A cseresznye viszont csak nyáron terem, ebből rájöttem, hogy álmodok. Tudtam azt is, hogyha álmomban becsukom a szemem, akkor felébredek. Ezt egy korábbi tudatos álmodásban tanultam. Játszottam egy kicsit a kezem keresésével, de egyidejűleg észleltem az alvó állapotomat is, azt, hogy félig le van eresztve van a szemhéjam, és az ablakon beszűrődik a fény. Próbáltam megkeresni a barátomat, hátha együtt álmodunk, de nem találtam. Egy kis idő múlva átcsúsztam az ébrenlétbe.”

A sikerhez hozzájárulunk azzal is, hogy zavartalan alvási körülményeket biztosítunk magunknak, előre megtervezzük álmaink tartalmát, és pontos álomhívó mondatot fogalmazunk meg elalvás előtt. Éber és álmodó énünk, viselkedésünk és gondolkodásunk milyensége saját tapasztalatainkon múlik. Aki már régóta figyeli az álmait, az a saját szimbólumaiból egy álomszótárat is össze tud állítani, amit bármikor használhat önmaga és álmai megértéséhez. Személyes gyűjteményt, aminek csak az egyéni szimbólumhasználatában lesz gyakorlati értéke, elemeit mások nyilván másképpen értelmeznék. Aki magát ismeri, felfedheti elhárításait is, ezzel megtanulhatja, hogy amikor a saját falaiba ütközik, hogyan kérdezzen tovább helyes irányba, ami a további megismeréshez vezet.

  Forrás: ursuslibris.hu/Nógrádi Csilla: Álom és önismeret http://fem3.hu/musoraink/fem3cafe/10299_hogyan_tudjuk_befolyasolni_almainkat.html

Hozzászólások lezárva