Fájdalomtest a gyerekekben


A gyerekek fájdalomteste néha raplisságban vagy visszahúzódásban nyilvánul meg.
A gyerek morcos lesz, senkivel sem hajlandó szóba állni, és csak ül a sarokban, átölelve a játék babáját vagy a hüvelykujját szopva.
A fájdalomtest sírógörcsként vagy hisztériás rohamként is manifesztálódhat. A gyerek üvölt, esetleg dobálja magát a földön, vagy tör-zúz

A meghiúsult akarás könnyen belobbanthatja a fájdalomtestet, s a fejlődő egónál az akarás ereje igen intenzív lehet. A szülők nem hisznek a szemüknek. Értetlenül és tehetetlenül nézik, ahogy az ő kis angyalkájuk néhány másodperc alatt apró szörnyeteggé vedlik át.

Honnan jön ez a boldogtalanság?” – csodálkoznak.
Kisebb-nagyobb mértékben ez a gyerek részesedése az emberiség fájdalomtestéből, ami egészen az emberi ego eredetéig nyúlik vissza.
De a gyerek addigra már a szülei fájdalomtestéből is átvehetett fájdalmat, s ily módon a szülők a gyerekben annak a visszatükröződését láthatják, ami bennük is megvan.
A rendkívül érzékeny gyerekekre különösen erősen hat szüleik fájdalomteste.

4444

Ha meg kell tapasztalniuk szüleik őrült drámáját, az bennük szinte elviselhetetlen érzelmi fájdalmat okoz, és ezért gyakran az ilyen, érzékeny gyerekekből lesznek a súlyos fájdalomtestű felnőttek.
A gyerekeket a szülők azzal nem tudják becsapni, ha megpróbálják elrejteni előlük a fájdalomtestüket, mondván: „Nem veszekedhetünk a gyerek előtt.”
Ez általában azt jelenti, hogy mialatt a szülők egymással látszólag udvariasan beszélgetnek, az otthont átitatja a negatív energia. 

Az elfojtott fájdalomtestek rendkívül toxikusak (mérgezőek), még a nyíltan aktív fájdalomtesteknél is nagyobb mértékben.
Ezt a pszichés toxicitást a gyerekek magukba szívják, s ez hozzájárul az ő saját fájdalomtestük növekedéséhez.

A gyerekek olykor szubliminális (tudatküszöb alatti) módon szereznek tapasztalatot az egóról és a fájdalomtestről, egyszerűen azzal, hogy együtt élnek a nagyon tudattalan szüleikkel.

Egy asszony, akinek a szülei erős egóval és súlyos fájdalomtesttel rendelkeztek, elmesélte, hogy sokszor, amikor a szülei egymással kiabáltak és üvöltöztek, rájuk nézett, és – bár szerette őket – azt mondta magában: „Ezek bolondok! Hogyan keveredtem én ide?” Tehát már tudatában volt annak, hogy így élni őrültség. Ez a tudatosság segített neki csökkenteni azt a fájdalommennyiséget, amit a szüleiből magába szívott.


A szülők gyakran töprengenek: hogyan kezeljék a gyerekük fájdalomtestét?
Az első kérdés természetesen az: kezelik-e a sajátjukat? Felismerik-e azt önmagukban? Képesek-e annak aktiválódásakor eléggé jelenlevőek maradni ahhoz, hogy az érzelmet már az érzés szintjén felismerjék, mielőtt az még gondolkozássá és így „boldogtalan emberré” válhatna?

Amíg a gyereknél „fájdalomtestroham” tombol, addig nem sokat tehetsz, csupán annyit, hogy jelenlevő maradsz, hogy ne vonódj be érzelmi reagálásba.
A gyerek fájdalomteste csak táplálkozna belőle. A fájdalomtestek rendkívül drámaiak tudnak lenni!

Ne hagyd, hogy beszippantson a színjáték!
Ne vedd túl komolyan!
Ha a fájdalmat a meghiúsult akarás lobbantotta be, nehogy kiszolgáld a gyerek követelését!
Különben azt tanulná meg: „Minél boldogtalanabb vagyok, annál valószínűbb, hogy megkapom azt, amit akarok.” Ez recept a későbbi élet működészavarához.

20Family.jpg_751985208

A fájdalomtest csalódni fog, hogy nem reagálsz, és ezért átmenetileg még rátehet egy lapáttal, mielőtt lenyugszik. Gyereknél a fájdalomtest-epizódok szerencsére általában rövidebb ideig tartanak, mint a felnőtteknél.A lenyugvás után egy idő múlva, talán másnap, beszélhetsz a gyerekkel arról, hogy mi is történt. De ne beszélj neki fájdalomtestről!
Inkább kérdezd! Például:
„Mi volt az, ami rád jött, amikor tegnap nem tudtad abbahagyni a visítást?
Emlékszel?
Mit éreztél akkor?
Jó érzés volt?
Van-e valamilyen neve annak, ami akkor rád jött?
Nincs?
Ha lenne neve, vajon hogyan hívnák?
Ha látni tudnád, hogy nézne ki?
Le tudod-e festeni a külsejét?
Mi történt vele, amikor elment?
Aludni ment?
Gondolod, hogy visszajöhet?” 


Ez csak néhány lehetséges kérdés, és mindegyikkel az a cél, hogy fölébreszd a gyerekben a megfigyelőképességet, ami a jelenlét.
Az ilyen kérdések abban segítenek a gyereknek, hogy ne azonosuljon a fájdalomtesttel. Esetleg dönthetsz úgy, hogy beszélsz a gyereknek – az ő kifejezéseit használva – a saját fájdalomtestedről.
Legközelebb, amikor a gyereket eluralja a fájdalomtest, mondhatod: „Ó! Visszajött. Ugye?”

Használd azokat a szavakat, amiket a gyerek használt, amikor beszélgettetek róla! Irányítsd figyelmét azérzéseire! A hozzáállásod inkább az érdeklődés és a kíváncsiság legyen, mintsem a kritizálás vagy az elítélés.

Nem valószínű ugyan, hogy ez leállítaná a kibontakozóban lévő fájdalomtestet, sőt akár úgy is tűnhet, hogy a gyerek hallani sem akar téged, a gyerek tudatának a hátterében mégis maradni fog valamennyi tudatosság, még a fájdalomtest aktív időszakában is.

Néhány alkalom után a tudatosság már erősebb, a fájdalomtest pedig gyengébb lesz. Növekszik a gyerek jelenléte.
Egy nap aztán az történhet, hogy a gyerek figyelmeztet: eluralkodott rajtad a te fájdalomtested!

Forrás: Eckhart Tolle http/holisztikusegeszsegmegorzes.blogspot.hu

Hozzászólások lezárva